Az első időkben Elisabethnek egy 18 négyzetméteres cellában kellett senyvednie, később, a gyerekek megszületése után Fritzl 40 négyzetméteressé bővítette a kert alá hosszan benyúló betonbunkert. A lejáratot egy többmázsás betonajtóval szigetelte el, amelyet elektromos motorral működtetett. A dohos zárkába nem jutott be természetes fény, sem friss levegő; nem volt benne fűtés, melegvíz és hűtőrendszer. Nyáron szinte elviselhetetlenségig felforrósodott odalent a levegő.
Elisabeth és három gyermeke a tömlöcben sínylődött egészen tavaly tavaszig. Három másik gyereket - két lányt és egy fiút - a "nagyszülők" magukhoz vettek. Fritzl minden egyes esetben azt hazudta, hogy elkóborolt lányuk hagyta őket a házuk kapujában: megesett a szívük a kicsiken, ezért úgy döntöttek, hogy sajátjukként felnevelik őket. A gyerekek úgy nőttek fel, hogy még csak nem is hallottak a tőlük néhány méterre, a pincében raboskodó testvéreikről.
Gyakran megesett, hogy a férfi napokra kikapcsolta az áramot, ha a családja ellenszegült az akaratának. Ilyenkor teljes sötétség borult a bunkerre. Szökni nem mertek, mert az "apjuk" állandó rettegésben tartotta őket: azzal fenyegetőzött, hogy a lejárat felrobban, ha csak megpróbálják megmozdítani az ajtót. Mind a négyen patkányok terjesztette fertőzésekben szenvedtek.
Elisabeth kezdetleges körülmények között, szinte a legalapvetőbb higiéniai feltételek hiányában, mindenféle gyógyszer és segédeszköz nélkül hozta világra gyermekeit. Hosszasan kellett könyörögnie az apjának, hogy legalább szerezzen be egy könyvet, amelyben le van írva, hogy mit kell tennie szüléskor. Csupán egy olló állt a rendelkezésére, hogy elvágja a köldökzsinórt, és egy takaró, hogy a csecsemőket bebugyolálja.
Elisabeth Fritzl: egy szenvedés története
Az alsó-ausztriai tartományi ügyészség vádirata szerint Josef Fritzl amstetteni mérnök közel huszonegy éven át, 1984. augusztus 29. és 2008. április 26. között házuk pincéjében fogva tartotta és vérfertőző viszonyra kényszerítette lányát, az idén 43 éves Elisabethet.
A tavaly 73. életévét betöltött férfinak hét gyermeke született a modernkori rabszolgasorsba döntött és teljes szexuális kiszolgáltatottságra ítélt lányától, aki összesen 8642 nappalt és éjszakát töltött az apja által épített ablaktalan tömlöcben. Az egyik csecsemő azonban - egy ikerpár tagja - háromnapos korában megbetegedett és meghalt. Holttestét a férfi saját bevallása szerint egy kályhában elégette, majd a hamvakat elásta a kertben.
A St. Pölten-i ügyészség emberöléssel is vádolja a "rémet", méghozzá arra a szakértői jelentésre hivatkozva, amely megállapította: a mérnöknek tisztában kellett lennie azzal, hogy az 1996-ban világra jött újszülött életveszélyes állapotban van, mégis elmulasztotta a segítséghívást.
Elisabeth 18 éves volt, amikor az apja bezárta a földalatti pincébe. Alattomos módon elkábította valamilyen bódítószerrel, a tömlöcben pedig egy derekára erősített lánccal vasrúdhoz kötözte. Az első háromnegyed évben a fiatal lány szinte mozogni sem tudott, és valóságos mártíriumot kellett elviselnie. Az apja nem egyszer megütötte, ököllel az arcába vágott vagy megrugdosta, ha nem engedelmeskedett neki. Előfordult, hogy naponta többször is közösülésre kényszerítette, ha a kedve úgy hozta, órákon át kéjelgett vele. Két és fél évtizedig tartó rabsága alatt több ezerszer követett el rajta erőszakot.
